Hálával és szeretettel emlékezünk

Erec Izrael és népének 60 évvel ezelőtti újjászületésére

A zsidó államiság Kr.u. 70-ben bekövetkező elpusztítása, évezredekre elpecsételődő felszámolása, továbbá a zsidóknak az ígéret Kánaánjából való radikális elűzése (a galut) csak részben ad magyarázatot Izrael történelmi hányattatásainak innentől jegyzett egészen újszerű fejezetére. A fejleményeket kizárólag a keresztény múlt- és önvizsgálat felől tudjuk a maguk igazi mélységében megérteni.

Erec Izrael 60 évvel ezelőtti újjászületésének emléknapján a keresztények a testvérgyilkosság lelkükre égett bélyegével vallják meg, őszintén kívánva is szabadulni e roppant tehertől, hogy Izrael egyiptomi mértéket meghaladó Krisztus utáni szenvedéseinek előidézésében, e szenvedések állandósításában, a zsidó sors iránti lelki és történelmi érzéketlenség struktúráinak elmélyítésében és egyetemessé tételében theológiájuk eszközrendszerével perdöntő szerepet vállaltak magukra.

Izrael népének az Ígéret Földjéről történő elűzését a keresztény megváltáseszme nem csak szentesítette, éspedig szakadatlan egyértelműséggel, de hitvallási elszántsággal hirdette azt a még heretikusabb gondolatot is, hogy a Föld és a Szentély elvétele mögött egy principiális mennyei döntés áll: a zsidó népnek az őket elhívó és kiválasztó Sínai hegyi Kijelentő által érvényesített történelmi és üdvtörténeti elvetettsége.

A Krisztus feltámadásának áldásából táplálkozó keresztény örömhír – önmaga legbensőbb lényegének is ellentmondva – páratlanul gonosz fejlemények kiindulópontjává vált: szervezett antiszemitizmusként triumfált a Názáreti kereszthalálára hivatkozással metafizikai alapokra helyezett gyűlölködés, és végül megtörténhetett az emberi civilizáció legszörnyűbb gyalázata is: a Soá.

Az Auschwitz szóban összesűrűsödő negatív kijelentés igéit követően a keresztény lelkiismeret nem hezitálhat. Zsidó felebarátaink mártíromsága soha nem tapasztalt brutalitással tette nyilvánvalóvá előtte, hogy az antiszemitizmus minden rezdülésében végsőképpen Mennyei Urának megtagadásáról is szó van, és avatta is számára éppen ezért örök paranccsá azt, hogy nem szűnő elkötelezettséggel ügyeljen az antiszemita reveláció bármikor és bárhol elhangzó Teremtő- és teremtettségellenes igéinek elutasítására, és folyamatosan szent eltökéltséggel kárhoztassa saját theológiájának vagy éppen Szentírásának mindazon gondolatát is, amelyet a zsidó nép kárára hangolt üdvbizonyosság előbb talán csak hamis, majd egyértelműen gyalázatossá lett kiindulópontjai tápláltak és táplálnak.

A Soá utáni eszmélődésünk felismeréseiből fakad most az a fontos és örvendező meglátásunk is, hogy ha Izrael Krisztus utáni két évezredes profunduma, és különösképpen is a választott nép totális megsemmisítésére törő náci és antiszemita istentelenség a halál és a nemlét legnyersebb valóságát akarta példázni, és mily’ fájdalom, így volt, akkor Izrael népének és államának 1948. május 14-én bekövetkezett újjászületését a Történelem Urának olyan cselekedeteként kell dicsőítenünk, amely minden más bizonyságnál meggyőzőbben példázza a halál feletti diadalmat hirdető feltámadás evangéliumát.

A pünkösdi spiritualitás erőterében együtt örvendezünk hát az Izraelben élő és Izraelt szerető zsidó és nem zsidó felebarátainkkal, úgy, amint azt Jóel prófétai könyvében olvassuk:

„Ti is, Sionnak fiai! örvendezzetek és vígadjatok az Úrban, a ti Istenetekben; mert [...] kipótolom néktek az esztendőket, a melyeket tönkre tett a szöcskő, a cserebogár és a hernyó és a sáska; az én nagy seregem, a melyet reátok küldöttem. És esztek bőven és megelégesztek, és magasztaljátok az Úrnak, a ti Isteneteknek nevét, a ki csodálatosan cselekedett veletek, és soha többé nem pironkodik az én népem. És megtudjátok, hogy az Izráel között vagyok én, és hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek és nincs más! És soha többé nem pironkodik az én népem. És lészen azután, hogy kiöntöm lelkemet minden testre, és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok; véneitek álmokat álmodnak; ifjaitok pedig látomásokat látnak.” (Jóel 2: 23-28.)

Erec Izrael népének és államának megváltó erejű nagy eseménye alkalmával a Wesley János Lelkészképző Főiskola Theológus és Lelkész Szak és Vallástanár Szak május 14-én, szerdán, du. 17 órai kezdettel hálaadó istentiszteletet tart. Az istentiszteletre szeretettel hívjuk a főiskola minden Hallgatóját, Oktatóját és Munkatársát, és mindazokat, akik velünk együtt kívánnak emlékezni. Helyszín: WJLF – Krisztus Szege Cigány Kápolna. Cím: Budapest, VIII. ker., Dankó u. 11.

Budapest, 2008. május 13.

A Wesley János Lelkészképző Főiskola

Theológus és Lelkész Szak és

Vallástanár Szak

nevében

Dr. Iványi Gábor

rektor

Dr. Majsai Tamás

szakigazgató theológiai tanár